17. ~Szeretni fogsz!!~

Tudom, hogy elég ritkán jönnek a részek, de azért komentelhetnétek, mert nem kapok sűrűn visszajelzéseket... :// 

Mindegy is... Írtam az új részt, remélem tetszik. :) Jó olvasást!! xx

-Remélem tudod, hogy most legszívesebben hazavinnélek magammal. –álltunk a ház előtt és alig vártam, hogy Zayn elengedjen és én bemenjek. –Ne fuss el Nyuszi. –fogott erősebben, mikor mozgolódtam.

Felemelte az államat és puszit adott a szám sarkába, majd finom csókot, ami elől nem tudtam menekülni a számra. Próbáltam eltolni, de teljesen hiába, kezeim elgyengültek és leestek a testem mellé. A szívem hevesen vert. Olyan tehetetlen voltam ellene és ezt Ő jól tudta. Kihasználta gyengeségem, minden értelembe. Elhagyva magamat, lógtam erős karjai között mozdulatlanul. Igazából már nagyon fáradt voltam. Egy darab játéknak éreztem magam, amivel jelen esetben jól elszórakozik. Én nem vagyok egy tárgy.

-Tudom mire gondolsz. –búgta a fülembe mély hangján és a szemeim automatikusan csukódtak le. –Azt hiszed átváglak, ugye?? –lábaim emelkedni kezdtek a talajtól. Hallottam és felfogtam, hogy mit beszél, de már az alomvilág peremén táncoltam és nem tudtam mikor zuhanok. Fejem a vállára dőlt és teljesen ellazultam ahogy vitt valahova. Nem ellenkeztem figyeltem a hangjára és próbáltam nem elaludni. –Hidd el Édes, még te sem tudod, de szeretni fogsz. Mindeneddel. Úgy, ahogy én téged. Feltétel nélkül. –súgta szaggatottan és megpuszilta a homlokom. Butaság, de hittem minden édes szavának és képtelen voltam a rossz dolgokra gondolni, amikkel addig tele volt a fejem. Csak mégjobban hozzábújtam és elaludtam, miközben tartottunk valamerre.

 ***

Mikor kinyitottam a szemem a napsütés majd megvakított, ezért gyorsan vissza is csuktam.

-Jó reggelt Angyalom. –hallottam meg közvetlen a fejem felett a jókedvű hangot, amitől azon nyomban görcsbe ugrott a gyomrom. Szemeim kipattantak és azon kaptam magam, hogy Zayn mellkasán alszom, kispárnának használva Őt. Nem kellett sok, hogy lejátszódjon bennem a tegnap este és minden, amit mondott. A szobába túl meleg lett hirtelen és ezt a közelsége se enyhítette túlságosan.

-Mit keresel itt?? –próbáltam távolságot csempészni közénk, de magához tartott, így csak annyira jutottam, hogy felnézzek az arcára.

-Tudod Édes, miután felhoztalak az ágyadba, nem engedtél el. Képtelen voltam itt maradni egész éjszaka, melletted. –taglalta szórakozva a szavakat, amivel eltemetett engem a szégyenbe. Nem, ilyet biztos nem csináltam. Vagy igen?? Össze voltam zavarodva.

-Pici, reggeli az asztalon. –kopogott be Jake, mert az ajtó be volt zárva. Miért volt bezárva. Az ajtóról visszanéztem Zayn-re, aki nevetését visszafogva mosolygott rám.

-Menj el. –könyörögtem neki, miközben felálltam és belebújtam a papucsomba.

-Oké, de csak mert szépen kérted. –válaszolt szarkasztikusan, gyors puszit adott az arcomra és miután belelépett a cipőjébe kisétált a szobából. Furcsának tartottam, hogy szó nélkül lelép, de inkább örültem neki. Pár másodperc alatt átkaptam egy melegítőt.

-Mi a szar?? –hallottam pár másodperc múlva Jake dühös kiabálását. Azt hiszem összefutott Zayn-nel. –Mi a jó fenét keresel itt?? Tűnj ki azonnal a házamból, te féreg!!

Elindultam lefele, mikor az utolsó lépcsőfokra értem a bejárati ajtó hangosan csapódott, jelezve, hogy Zayn elment. Kifújtam a levegőt, de újra megugrottam, mikor Jake tovább szitkozódott magas hangerővel. Félve lépkedtem a konyha felé, ahonnan hallottam a hangokat, de mikor beléptem oda túlságosan meglepett a látvány. Egy hosszú szőke hajú lány próbálta csókokkal és ölelésekkel higgadtabbá tenni Jake-et. Lefagytam. Míg ő pont szemben volt és látott engem, addig a lány háttal nekem állt. Jake eltolta magától őt és hozzám lépett.

-Nem hittem volna, hogy ilyen felelőtlen vagy. Itt volt egész éjszaka?? Elmeroggyant vagy Picúr?? –bár a hangját lejjebb vette, mert tudta, hogy nem viselném el, ha kiabálna velem, de a szavai bántottak. Lehajtottam a fejem. Igaza volt. Butaság volt részemről az egész tegnap este. –Miért csináltad ezt?? Mondd, hogy nem csinált veled semmit. –ölelt magához, most már nyugodtan és aggódás volt a hangjában. Csak megráztam a fejem, nem tudtam normális választ adni.

A lány még mindig nem tűnt el. Megköszörülte a torkát, ami rögtön unszimpatikus reakciót váltott ki belőlem. Jake lefejtette rólam a kezeit és a lány mellé állt.

-Picúr, Ő itt a barátnőm, Alison. Alison, Ő Cami. –egy bocsánatkérő pillantást küldött felém, majd újra megszólalt halkan. –Sajnálom, hogy eddig nem beszéltem róla, csak nem tudtam, hogyan elmondani. Nem szerettelek volna ezzel terhelni.

Ahogy végig néztem a lányon egyáltalán nem tetszett, amit láttam. Haja festett szőke, arcát már reggel erős smink borította, ruháin látszottak, hogy méregdrágák, ebből azt tudtam levenni, hogy dúsgazdag. Az arcán egy szelíd, nem túl igazi mosoly díszelgett és feszengett, úgy ahogy én is. Alig 2-3 évvel lehetett idősebb nálam. Egyáltalán nem ilyen lányt képzeltem el Jake mellé.

-Ez elég kínos. –szólalt meg Alison egy erőltetett mosollyal és a haját túrta, majd elém lépett. –Nagyon remélem, hogy nem fogsz utálni. Szerintem nem így kellett volna megismerkednünk. –próbált valamit mondani, de nem folytatta, hanem hátat fordított nekem, hogy Jake kerüljön a látószögébe. –Szólnod kellett volna nekem róla. És neki is. Hogy várhatod el, hogy kedveljen?? Én sem bírnám magamat. Ezt jól elcseszted. –magyarázott idegesen és kiviharzott a konyhából egyedül hagyva engem és a meglepődött barátját. Jake utánanézett és láttam rajta, hogy azon gondolkodik, hogy utána menjen-e, vagy itt maradjon velem. Ekkor csapott fejbe a valóság. Jake-nek már nem csak én vagyok. Ez a lány el fogja venni tőlem azt az embert, aki mindennél többet jelent a számomra és még csak nem is hibáztathatom. Sokkal jobban fogja őt szeretni, mint engem. Pánikba estem és nehezen kaptam a levegőt is. Másodpercek kérdése volt, hogy mikor kezdek hisztérikus sírásba, de tartani akartam magam. Nem ment.

-Picúr mi a baj?? –szólt utánam, mikor már a nappali felé szaladtam. Hogy is ne jött volna utánam…

*Jake Orwell*

Ez az egész annyira hirtelen csapott meg engem. Semmit sem így terveztem. Alison felhívott, hogy be törtek a házába és nem mer bemenni… Azt vártam, hogy azért hív, mert végre megérkezett Karib-szigetekről és este átmehetek hozzá, ehelyett rögvest autóba kellett pattannom, hogy odamenjek. Tudtam, hogy semmilyen nagyobb értéket nem tart a házába, de még is aggódtam, meg persze már epekedve vártam a pillanatot, hogy 2 hét után újra a karjaimba zárjam és megcsókoljam Őt. Mikor odaértem a háza elé Ő még mindig az autójába ücsörgött. Nevetve fedeztem fel, hogy zavaratlanul sminkeli magát a visszapillantó tükörbe, a másik kezével pedig kávét szürcsöl. Mindezt sötétbe.

-Sosem fogod elhinni, hogy anélkül a szar nélkül is gyönyörű vagy?? –kérdeztem neki címezve a kérdést mégis inkább csak magamtól, mivel ő nem hallhatta. Kiszállva az enyémből az ő kocsija felé vettem az irányt és bekopogtam az ablakán. Szegény annyira megijedt, hogy eldobott mindent a kezéből és leöntötte magát a kávéjával. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek rajta. Kinyitottam az ajtaját és kuncogva kisegítettem. Imádtam őt és végre fellélegeztem, mikor megcsókoltam.

-Hiányoztál szerelmem. –mosolygott rám.

-Nekem is. Már nagyon. –öleltem magamhoz. Miután kellőképpen üdvözöltük egymást, bementem és körülnéztem a házba. A vezetékeket elvagdosták és számos üveget betörtek. Mivel az egész házban nem volt villany könnyen kiszúrtam a padlón egy nyitva hagyott zseblámpát a sötétben. Felvettem és alatta volt egy papír egy kis üzenetszerű szöveggel.

„Találd ki okoskám mi történt, miután elmentél… :D Zayn xx”