17. ~Szeretni fogsz!!~

Tudom, hogy elég ritkán jönnek a részek, de azért komentelhetnétek, mert nem kapok sűrűn visszajelzéseket... :// 

Mindegy is... Írtam az új részt, remélem tetszik. :) Jó olvasást!! xx

-Remélem tudod, hogy most legszívesebben hazavinnélek magammal. –álltunk a ház előtt és alig vártam, hogy Zayn elengedjen és én bemenjek. –Ne fuss el Nyuszi. –fogott erősebben, mikor mozgolódtam.

Felemelte az államat és puszit adott a szám sarkába, majd finom csókot, ami elől nem tudtam menekülni a számra. Próbáltam eltolni, de teljesen hiába, kezeim elgyengültek és leestek a testem mellé. A szívem hevesen vert. Olyan tehetetlen voltam ellene és ezt Ő jól tudta. Kihasználta gyengeségem, minden értelembe. Elhagyva magamat, lógtam erős karjai között mozdulatlanul. Igazából már nagyon fáradt voltam. Egy darab játéknak éreztem magam, amivel jelen esetben jól elszórakozik. Én nem vagyok egy tárgy.

-Tudom mire gondolsz. –búgta a fülembe mély hangján és a szemeim automatikusan csukódtak le. –Azt hiszed átváglak, ugye?? –lábaim emelkedni kezdtek a talajtól. Hallottam és felfogtam, hogy mit beszél, de már az alomvilág peremén táncoltam és nem tudtam mikor zuhanok. Fejem a vállára dőlt és teljesen ellazultam ahogy vitt valahova. Nem ellenkeztem figyeltem a hangjára és próbáltam nem elaludni. –Hidd el Édes, még te sem tudod, de szeretni fogsz. Mindeneddel. Úgy, ahogy én téged. Feltétel nélkül. –súgta szaggatottan és megpuszilta a homlokom. Butaság, de hittem minden édes szavának és képtelen voltam a rossz dolgokra gondolni, amikkel addig tele volt a fejem. Csak mégjobban hozzábújtam és elaludtam, miközben tartottunk valamerre.

 ***

Mikor kinyitottam a szemem a napsütés majd megvakított, ezért gyorsan vissza is csuktam.

-Jó reggelt Angyalom. –hallottam meg közvetlen a fejem felett a jókedvű hangot, amitől azon nyomban görcsbe ugrott a gyomrom. Szemeim kipattantak és azon kaptam magam, hogy Zayn mellkasán alszom, kispárnának használva Őt. Nem kellett sok, hogy lejátszódjon bennem a tegnap este és minden, amit mondott. A szobába túl meleg lett hirtelen és ezt a közelsége se enyhítette túlságosan.

-Mit keresel itt?? –próbáltam távolságot csempészni közénk, de magához tartott, így csak annyira jutottam, hogy felnézzek az arcára.

-Tudod Édes, miután felhoztalak az ágyadba, nem engedtél el. Képtelen voltam itt maradni egész éjszaka, melletted. –taglalta szórakozva a szavakat, amivel eltemetett engem a szégyenbe. Nem, ilyet biztos nem csináltam. Vagy igen?? Össze voltam zavarodva.

-Pici, reggeli az asztalon. –kopogott be Jake, mert az ajtó be volt zárva. Miért volt bezárva. Az ajtóról visszanéztem Zayn-re, aki nevetését visszafogva mosolygott rám.

-Menj el. –könyörögtem neki, miközben felálltam és belebújtam a papucsomba.

-Oké, de csak mert szépen kérted. –válaszolt szarkasztikusan, gyors puszit adott az arcomra és miután belelépett a cipőjébe kisétált a szobából. Furcsának tartottam, hogy szó nélkül lelép, de inkább örültem neki. Pár másodperc alatt átkaptam egy melegítőt.

-Mi a szar?? –hallottam pár másodperc múlva Jake dühös kiabálását. Azt hiszem összefutott Zayn-nel. –Mi a jó fenét keresel itt?? Tűnj ki azonnal a házamból, te féreg!!

Elindultam lefele, mikor az utolsó lépcsőfokra értem a bejárati ajtó hangosan csapódott, jelezve, hogy Zayn elment. Kifújtam a levegőt, de újra megugrottam, mikor Jake tovább szitkozódott magas hangerővel. Félve lépkedtem a konyha felé, ahonnan hallottam a hangokat, de mikor beléptem oda túlságosan meglepett a látvány. Egy hosszú szőke hajú lány próbálta csókokkal és ölelésekkel higgadtabbá tenni Jake-et. Lefagytam. Míg ő pont szemben volt és látott engem, addig a lány háttal nekem állt. Jake eltolta magától őt és hozzám lépett.

-Nem hittem volna, hogy ilyen felelőtlen vagy. Itt volt egész éjszaka?? Elmeroggyant vagy Picúr?? –bár a hangját lejjebb vette, mert tudta, hogy nem viselném el, ha kiabálna velem, de a szavai bántottak. Lehajtottam a fejem. Igaza volt. Butaság volt részemről az egész tegnap este. –Miért csináltad ezt?? Mondd, hogy nem csinált veled semmit. –ölelt magához, most már nyugodtan és aggódás volt a hangjában. Csak megráztam a fejem, nem tudtam normális választ adni.

A lány még mindig nem tűnt el. Megköszörülte a torkát, ami rögtön unszimpatikus reakciót váltott ki belőlem. Jake lefejtette rólam a kezeit és a lány mellé állt.

-Picúr, Ő itt a barátnőm, Alison. Alison, Ő Cami. –egy bocsánatkérő pillantást küldött felém, majd újra megszólalt halkan. –Sajnálom, hogy eddig nem beszéltem róla, csak nem tudtam, hogyan elmondani. Nem szerettelek volna ezzel terhelni.

Ahogy végig néztem a lányon egyáltalán nem tetszett, amit láttam. Haja festett szőke, arcát már reggel erős smink borította, ruháin látszottak, hogy méregdrágák, ebből azt tudtam levenni, hogy dúsgazdag. Az arcán egy szelíd, nem túl igazi mosoly díszelgett és feszengett, úgy ahogy én is. Alig 2-3 évvel lehetett idősebb nálam. Egyáltalán nem ilyen lányt képzeltem el Jake mellé.

-Ez elég kínos. –szólalt meg Alison egy erőltetett mosollyal és a haját túrta, majd elém lépett. –Nagyon remélem, hogy nem fogsz utálni. Szerintem nem így kellett volna megismerkednünk. –próbált valamit mondani, de nem folytatta, hanem hátat fordított nekem, hogy Jake kerüljön a látószögébe. –Szólnod kellett volna nekem róla. És neki is. Hogy várhatod el, hogy kedveljen?? Én sem bírnám magamat. Ezt jól elcseszted. –magyarázott idegesen és kiviharzott a konyhából egyedül hagyva engem és a meglepődött barátját. Jake utánanézett és láttam rajta, hogy azon gondolkodik, hogy utána menjen-e, vagy itt maradjon velem. Ekkor csapott fejbe a valóság. Jake-nek már nem csak én vagyok. Ez a lány el fogja venni tőlem azt az embert, aki mindennél többet jelent a számomra és még csak nem is hibáztathatom. Sokkal jobban fogja őt szeretni, mint engem. Pánikba estem és nehezen kaptam a levegőt is. Másodpercek kérdése volt, hogy mikor kezdek hisztérikus sírásba, de tartani akartam magam. Nem ment.

-Picúr mi a baj?? –szólt utánam, mikor már a nappali felé szaladtam. Hogy is ne jött volna utánam…

*Jake Orwell*

Ez az egész annyira hirtelen csapott meg engem. Semmit sem így terveztem. Alison felhívott, hogy be törtek a házába és nem mer bemenni… Azt vártam, hogy azért hív, mert végre megérkezett Karib-szigetekről és este átmehetek hozzá, ehelyett rögvest autóba kellett pattannom, hogy odamenjek. Tudtam, hogy semmilyen nagyobb értéket nem tart a házába, de még is aggódtam, meg persze már epekedve vártam a pillanatot, hogy 2 hét után újra a karjaimba zárjam és megcsókoljam Őt. Mikor odaértem a háza elé Ő még mindig az autójába ücsörgött. Nevetve fedeztem fel, hogy zavaratlanul sminkeli magát a visszapillantó tükörbe, a másik kezével pedig kávét szürcsöl. Mindezt sötétbe.

-Sosem fogod elhinni, hogy anélkül a szar nélkül is gyönyörű vagy?? –kérdeztem neki címezve a kérdést mégis inkább csak magamtól, mivel ő nem hallhatta. Kiszállva az enyémből az ő kocsija felé vettem az irányt és bekopogtam az ablakán. Szegény annyira megijedt, hogy eldobott mindent a kezéből és leöntötte magát a kávéjával. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek rajta. Kinyitottam az ajtaját és kuncogva kisegítettem. Imádtam őt és végre fellélegeztem, mikor megcsókoltam.

-Hiányoztál szerelmem. –mosolygott rám.

-Nekem is. Már nagyon. –öleltem magamhoz. Miután kellőképpen üdvözöltük egymást, bementem és körülnéztem a házba. A vezetékeket elvagdosták és számos üveget betörtek. Mivel az egész házban nem volt villany könnyen kiszúrtam a padlón egy nyitva hagyott zseblámpát a sötétben. Felvettem és alatta volt egy papír egy kis üzenetszerű szöveggel.

„Találd ki okoskám mi történt, miután elmentél… :D Zayn xx” 

16. ~Vacsora~

Remélem örültök neki és dobtok pár kommentet :)) Sietek a következővel!! Jó olvasást!! xx

Miután a pincér fiú felvette az italrendelést, étlapot adott mindkettőnknek és elment.

-Én… -kezdett bele, felkaptam a fejem az étlapról és látszólag azon gondolkodott, hogy mit mondjon. –Nem vagyok éhes. –mondta halkan. Mi?? Nem éhes??

-Mióta hazaérkeztél az iskolából nem is ettél. –csattantam fel. Kizárt dolog, hogy innen hazamegy anélkül, hogy enni fog velem. Láttam, hogy kérdően néz rám, hogy honnan tudhatom ezt. Bosszúsan megforgattam a szemeim és valami magyarázat után kerestem, de rájöttem, hogy felesleges hazudnom. Mi értelme volna?? Tudtam mire gondol. –Igen, Cami. Figyeltelek. –vágtam le magam elé az étlapot feszülten. Megjelent a pincérnő, hogy megkérdezze mit eszünk. Párszor végig futtattam rajta a tekintetem, de csak gyűlt bennem az idegesség, mikor flörtölni próbált velem és az abroszt igazgatva próbált úgy mozdulni, hogy belássak a mélyen kivágott fehér pólója alá. Komolyan ennyire hülye ez a nő?? Egy lánnyal vacsorázok és illegeti magát nekem?? Már épp tervezgettem, hogy nekirohanok az egyik szimpatikusnak tűnő falnak.

Nem akartam, hogy látszon rajtam bármilyen jele is a dühömnek, ezért mosolyt erőltettem magamra.

-Sültkrumplit kérek!! –csapta le, szó szerint az asztalra Cam a kemény borítású kisfüzetet, hogy hatalmasra nyíltak a szemeim a meglepetéstől. Nem tudtam min lepődtem meg jobban. Azon, hogy sült krumplit kért egy négycsillagos olasz éterembe, vagy a szokatlan indulatos hanghordozásán, amit fogalmam sincs jelen pillanatban mi váltott ki. Bárhonnan is néztem a dolgokat... kurvára dögös volt. Kezeit összefonta mellei előtt és lábait egymásra rakva dőlt hátra a széktámlának. Ahogy hófehér combjai kivillantak a szoknyája alól, élesen szívtam be a levegőt, próbálva féken tartani magam. Gyorsan kértem valamit, a szédülettől már azt sem tudtam hirtelen mit, csakis arra törekedtem, hogy tünjön el jó messzire a pincérnő. Elment és én a kezem Camille combjára simítottam. Kirázta a hideg, tudtam, hogy hatással vagyok rá, de nem akartam kihasználni. Őt nem. Felnéztem az arcára, a szemei azt sugározták, ha nem veszem el azonnal a kezem tőle, akkor nem élem meg holnapot. Elemeltem a kezem, de csak nevettem. Annyira aranyos volt, ahogy próbált gyilkos tekintettel nézni… Mikor pár perc múlva még mindig ugyanolyan komoran és nyúlt tekintettel ült mellettem, kezdtem aggódni, hogy akármi rosszat is szóltam.

-Valami baj van?? –kérdeztem halkan és túl gyengén. Magabiztosabbnak kell látszanom, még ha mellette egyáltalán nem is vagyok az… Elfordította a fejét felhúzott orral. Nem szólt hozzám. Mit is vártam?? Hogy rögtön órákat fog nekem beszélni, mikor nem is szólal meg?? Inkább örülhettem volna, hogy ennyit beszél hozzám, de még is tudtam, hogy valami most nincs rendbe. Közelebb húztam őt és az ölembe vettem, még ha ellenkezett is. A szemébe néztem, de meghátráltam, mikor tisztán kivehető utálatot láttam ott. Majd csillogtak szemei pár könnycsepptől, de kipislogta eltűntetve azokat. –Mi a baj?? –kezemet az arcára tettem és halkan kérdeztem. Nem szerettem volna, hogy szomorú legyen, de még egyszer nem nevetett, mikor velem volt. Azt akartam, hogy mindig vidám és boldog legyen, bármi is az ára.

-Miért csinálod ezt velem?? –nézett mélyen a szemembe és fogalmam sem volt, mire gondol, vagy pontosan mi rosszat tettem.

*Camille*

Talán még jól is éreztem magam. Kedves volt és jól estek a dolgok, amiket tett. Mindössze ez csak addig volt így, míg a pincérnő ki nem érkezett. Zayn szégyentelenül és feltűnően futtatta fel-le a lány testén a szemeit és még rá is mosolygott. Rögtön felfordult a gyomrom és megint magam előtt láttam azokat a lányokat, akiket az autóba ültetett be és vitt el az iskolától. Ha ezt csinálja, miért vagyok itt?? Élvezi, hogy teljesen összezavar, vagy csak játszik velem?? Bárhogy is van én ezt nem akarom. Nem is értem, hogy gondoltam, mikor eljöttem vele. Egyszerűen mikor a szemébe nézek és látom azt a fura csillogást és sóvárgást, az agyam kis masszává olvad és a gyomrom és furcsán émelyeg. Még most is, mikor valójában nem is rá, hanem magamra vagyok dühös és őt pedig pokolra kívánnám, még most is ráz a hideg és felforrósodik a bőröm egyszerre, ahogy érinti az arcomat és a szemembe bámul.

-Mi a baj?? –kérdi másodszorra és legszívesebben a képébe vágnék minden ostoba húzást, amit tett, de nem volna értelme. Elvégre, semmi közöm nincs hozzá, hogy mit, mikor, kivel csinál. Csak velem hagyná abba azt, amit tesz. Sírnék, ha magam volnék és senki nem látna, mert nagyon rosszul esik, hogy játszik velem, de arca épp, hogy csak pár centire volt az enyémtől és ettől gyenge voltam.

-Miért csinálod ezt velem?? –bukott ki belőlem és ő olyan értelmetlen arcot vágott, amilyet régen láttam már.

-Mit?? –komolyan kérdi?? Hát nem egyértelmű?? Nem engedett el az öléből, pedig bárhol máshol szívesebben lettem volna. –Camille, ha nem mondod el mit csinálok rosszul, nem tudok rajta változtatni. –eltűrte az arcomba lógó tincsimet és zavarbaejtően még mindig az arcomba nézett, majd felváltva az ajkaim. Elfordítottam a fejem, most a csókja volt az utolsó dolog, amit kartam tőle. Megalázva éreztem magam. Kétség kívül csak ki akart használni. Pár perc múlva feladta és egy sóhajtás után megszólalt. –Fogalmam sincs mit tettem, de oké. –engedett el beletörődve és addigra pont hozták a vacsorát. Valójában nagyon is éhes voltam, de nem akartam vele enni. Gyorsan bekapkodtam pár darab sültkrumplit, amit Zayn meg is mosolygott. Mi a fenének kell mindenen nevetni?? Mi olyan vicces?? Ő valami felismerhetetlen állagú dolgot evett, ami gyorsan el is fogyott. Mikor befejezte, felbontotta az üveg bort és töltött az asztalon kévő poharakba. Kizárt dolog, hogy én egy korty alkoholt is lenyeljek.

-Igyunk a gyönyörű mosolyodra. –emelte meg a poharát. Tiltakozni akartam, de tényleg mosolyogtam. Nem tudom pontosan min is, de irtó hülyén éreztem magam és sikerült 100%-ig zavarba hoznia. 

15. ~Őt akarom!!~

Tudom, hogy ritkán jönnek részek, de nemsokára már több energiám lesz írni :)) Várom, mint mindig a kommenteket és a feliratkozókat!! <3 

Remélem tetszik. Jó olvasást!! xx

Zayn még idegesítőbb volt, mikor csendesen ült és egy tükör előtt begyakorolt mosollyal bámult maga elé önelégülten.

-Te elvetted a telefonom?? –lepődtem meg, mikor meghallottam a zsebébe a telefonom csengőhangját. 100%-ig biztos voltam benne, hogy Jake hív és fel akartam venni, azonnal hazamenni, és végighallgatni a magyarázatát a titkolózására. –Add oda azonnal. –nyúltam utána, de elkapta a kezem és szúrós szemekkel nézett rám. Eltátottam a szám és a félelem egy fajtája hasított belém. Nem a személytől féltem, aki mellettem ült, hanem a szemében ülő sötétségtől, amit abban a pillanatban láttam. Visszahúzódtam az ülésbe és elengedte a kezem. Kivette zsebéből a telefonom, megnézte a kijelzőt és felvette.

-Megyünk vacsizni, takarodóra hazaérünk, addig találj ki valami jó magyarázatot, mert úgy néz Cami elég pipa a nőd miatt. –vezette le gyorsan és választ nem várva dobta vissza előző helyére a kis készülékemet. Hirtelen lett morcos lett és rátaposott a gázra. 2 perc múlva meg is állt a bömbölő motor egy csendes, mégis elegáns étterem előtt. Észre sem vettem, hogy míg az ablakon keresztül nézegettem ki, Zayn már átjött a felemre és ajtót nyitva nekem kisegített a kocsiból, miközben megint alaposan végigmért. Megfogta a kezem és egyenesen mellkasának rántott. Kezeimet magam elé tettem, hogy ne menjek neki teljesen, de még közelebb húzott magához és lehajolt a fülemhez.

-Olyan kibaszott gyönyörű vagy. -ajkai súrolták a fülem, majd lejjebb haladt és lágy csókokat helyezett a nyakamra, amitől a szívem kihagyott pár ütemet, majd gyors verésbe kezdett. Valójában nem is őt utáltam, csak azt, hogy hatással volt rám, amit kár volt még tagadni is. Szakadozó lélegzettel álltam vártam mit csinál. Először kínzó lassúsággal puszilta végig az állam vonalát, majd a szám sarkát, de a szám felett olyan sokáig időzött el, hogy azt hittem belehalok a várakozásba és én csókoltam meg őt, ezzel magamat is meglepve. Éreztem, hogy mosolyog és el akartam húzódni, mikor rájöttem mit is csinálok éppen, de magánál tartott és lassan kezdett csókolni. A testem mellé leejtett kezeimet felvezette a nyakába én pedig biztos pontot találva ragadtam meg a haját.

*Zayn Malik*

Olyan apró volt és gyönyörű. De törékeny. Hatalmas meglepetés ütött meg, mikor Ő kezdeményezte a csókot, hogy alig hittem el. Mosolyogni tudtam csak rajta, hiszen tudtam, hogy jó fele haladok. Látom rajta, hogy egyáltalán nem bízik bennem és ezeket a gondolatait szeretném teljesen kioltani. Szeretném Őt magam mellett, a nap minden órájában csókolni, és reggel mellette ébredni. Hiszen még csak alig ismerem pár hete, de tudom: Őt akarom!! Önzőség ez felőlem, mert messze nem leszek neki az, akit valójában megérdemel, de még is újra beleringatom magam a gondolatba, hogy talán találtam valakit, akit mindenekfelett imádhatok egy kevés szeretetért cserébe.

Olyan erősen kapaszkodott a hajamba, amilyen éhesen ízlelgettem a puha ajkait.

-Gyere, menjünk be. –szakítottam meg hatalmas akaraterővel a csókunkat, hogy bekísérhessem. Megilletődve nézett rám nagy szemekkel, pislogott kettőt és bólintott bizonytalanul. Megfogtam a kezét és a bejárat felé tartottunk. Beérve az fogadott, amit elképzeltem. A mindig nyüzsgő, négy csillagos étterem most teljes ürességben fogadott minket. A hatalmas termet halvány pontlámpák világították pár gyertyával még hangulatosabbá téve a helyet. Élénkpiros falak mellé, lecseréltettem a terítőket hófehérre és az összes asztalra három szál liliomot rakattam. Cami pont beleillett a vörös ruhájával és hófehér bőrével az összképbe. Máshogy el sem tudtam volna képzelni. Lehúztam válláról a kabátot és az egyik talpra kész pincér kezébe nyomtam az enyémmel együtt. Kifejezetten hasznát vettem, hogy a fél város a befolyásom alatt működik. Mosolyogva figyeltem Cam gyönyörű csillogó szemeit és kipirosodott arcát. Reméltem tetszett neki a hely. Nem tudtam betelni a látványával. Leültünk egy középen elhelyezkedő asztalnál, kihúztam előtte a széket és halvány mosolyt eresztett felém, amitől nekem is görbület húzódott az arcomra. Már ezért megérte felkelni. Helyet foglaltam mellette és a pincér jött is felvenni a rendelésünket. Kértem egy jó minőségű üveg bort és Cam pedig ásványvizet. Komolyan gondolta?? Az arcból ítélve halál komolyan. Nem szóltam semmit, lemertem volna fogadni, hogy életébe még egy korty alkohol nem csúszott le a torkán. Megint a ruháját igazgatta és rángatta le fel. Fogalmam sincs mit szeretett volna ezzel elérni. Az a ruha így is túl sokat fedett, de direkt nem választottam túl kihívót, mert elnézve a blúzait, amiket hordott általában, nem vette volna fel. Bár bármit vett magára túl tökéletes volt. Ahányszor ránéztem, mindig olyan érzésem volt, mintha ismerném, de mégsem és pont ez keltette fel a figyelmem. Na jó, talán Liz miatt figyeltem fel rá különösebben, de rájöttem. Ő nem Liz volt. 

14. ~Egy váratlan barátnő~

Nem a leghosszabb részt hoztam, de remélem azért tetszik :)) Akik még nem tették volna, azok iratkozzanak fel és várok pár kommentet is :)))) Jó olvasást!! xx

Mikor hazaértem mosolyogva vettem észre, hogy Jake zongorázik. Mindig jobb kevdre derít, ha játszik. Ledobtam a táskámat az ajtóba és szaladtam is a nappaliba. Szerintem Jake észre sem vett, mert rezzenéstelenül folytatta tovább a zonogra játékát. Ritkán játszott, mert valamiért nem szerette, ha hallgatták, ezért kihasználtam az alkalmat és felhúzott lábakkal kényelmesedtem el a kanapén. Lehunytam a szemeim és a harmadik zongorajáték után kedvem lett volna elaludni, de abbamaradt.

-Észre sem vettelek. –állt fel mosolyogva és mellém ült. Rögtön közelebb csúsztam hozzá,  átkaroltam a derekát és mellkasára hajtottam a fejem. Hiányzott.

-Miért vagy ilyen fura?? –kérdeztem halkan és valami normális magyarázatot vártam, de nem kaptam.

-Holnap bemegyünk a gyámügyisekhez. –váltott témát, amivel elérte, hogy dühös legyek. Utáltam, mikor kitér a válaszok elől.

-Nem megyek. –kulcsoltam össze a kezeimet mellkasom előtt.

-Nem kérdeztem, mondtam!! –változott meg a hangszíne és rá sem ismertem. Soha nem beszélt még így velem.

-Mi bajod?? Ártottam neked valamit?? –förmedtem rá. Meglepődött reakciómon, de meg sem várva, hogy válaszoljon felrohantam a szobámba becsaptam az ajtót és kulcsra zártam. Sírni akartam volna. Valami elromlott kettőnk között.

-Picúr engedj be. Sajnálom. –kopogott halkan az ajtómnál, miután nem tudta kinyitni az ajtót. Hallottam hangjában a megbánást és nem szerettem vele amúgysem veszekedni. Könnyes szemekkel fordítottam el a zárba a kulcsot és, mikor kinyílt az ajtó, Jake rögtön átölelt. –Sajnálom Picúr. Nem rajtad kéne kitöltenem a dühömet. –puszilt a hajamba.

***

-Maradj itthon, zárkózz be és ne engedj be senkit!! Ígérem, hogy el fogok mondani mindent, de most rohannom kell. –kapta fel Jake cipőjét és kabátját este 8 órakor és hatalmas ijedséggel az arcán rohant el egyedül hagyva engem. Alig zártam be az ajtót a konyhába valami összetörött. Gyorsan odarohantam és az ablak ki volt törve. A telefonomért nyúltam, aminek az asztalon kellett volna lennie, de nem volt.

-Sssssh!!  -fogta be valaki a számat hátulról. Túl jól ismertem azt a hangot és meg sem lepődtem. Lassan lekerül a kéz a számról le a nyakamon és a kéz folytatta volna az útját végig a testemen, ha nem lököm le onnan.

-Eljössz velem egy partiba Édes?? –suttogott a fülembe. Saját magamon éreztem, hogy reszketek, mint a nyárfalevél és tudtam, hogy mindegy mit mondok így is úgy is vele kell menjek.

-M-milyen partiba??

-Amilyenbe csak szeretnél. De elmehetünk vacsorázni is. Mit szólsz?? –ajkai fülemet súrolták és a fejem zsibbadni kezdett hangjától.

-Jake??

-Amígra ő megjön, te már ágyba leszel. –rázkódott hátamnál a mellkasa, ahogy nevetett halkan.

-Ígéred?? –mély hangon belehümmögött a fülembe. Kész voltam tőle.

***

Az úton autóban végig a ruhát húzkáltam magamon, amit Zayn parancsolt rám. Tűzpiros volt és szinte mindenem ki volt belőle. Egy ribanc is megirigyelte volna a megjelenésem. Zayn zavarbaejtően mért végig 100x-ra is, ahelyett, hogy az utat figyelte volna. Már rég megbántam, hogy képes voltam eljönni vele.

-Ami délután történt… Én… Csak ne fuss el előlem. –próbált a szemembe nézni, de tekintete, folyamatosan leesett a dekoltásomra, majd vissza a vörössé vált arcomra. Elfordultam és kibámultam az ablakon, közbe átkoztam magam a felelőtlen döntéseim miatt. Fogalmam sincs hova megyünk ennyit, de már fél óra után muszáj volt rákérdeznem valamire.

-Honnan tudtad, hogy Jake elmegy?? –kérdeztem halkabban, mint szerettem volna és reméltem, hogy hallotta. Féloldalasan elmosolyodott.

-Szóltam egy ismerősömnek, hogy törjön be a barátnőjéhez. –mondta teljes nyugodsággal. Jake-nek van barátnője?? Soha nem említette és eddig még nem is tudtam róla, hogy valaha is lett volna neki barátnője. Néha kezdtem azt hinni, hogy meleg, hiszen Jake nagyon is jóképű volt. –Várj nem is tudtál róla?? –nevetett. Összezavarodott tekintettel megráztam a fejem. –Hát ez fergeteges. –látványosan jól érezte magát, hogy leleplezte előttem Jake-t, de engem csak az foglalkoztatott, hogy miért nem árulta el nekem, és hogy mióta. Úgy éreztem, hogy elárultak. Hogy elvesztem Jake-t és tényleg egyedül maradok. Most is egy vadidegen férfi autójába ülök, aki mellesleg a tanárom és rám van szállva. A vékony kötélen táncoló életem kezd megbillenni és félek, hogy egy nagy esés lesz a vége.