Mint minden éjjel, most is felkeltem egyszer. Kezek jártak fel-alá a hajamon. Simogattak. Nem nyitottam ki a szemem, mert tudtam, hogy ébren van a fogva tartóm.
-Ugyan olyan, még is annyira különböző vagy. Egy igazi szépség. –éreztem meg keze után az ajkait a hajamban. Annyira lesokkolódtam, egyáltalán nem értettem miről beszél. A gyengédsége pedig megint összezavart. -Ne kövesd el ugyan azt a hibát, Angyal. –kaptam az új becézést és egy csókot az arcomra. –Álmodj szépeket. –suttogta és mégközelebb húzódott hozzám. Hirtelen elfelejtettem, hogy el akarok tűnni innen és rögtön álomba merültem, újra. Legközelebb már csak reggel nyitottam ki a szemem. Enyhe fény volt bent, ami a kis ablakokon áttörő napsugaraknak volt köszönhető. Az ágy mellettem üres volt és rögtön fejembe cikáztak az elsuttogott szavak, amiket éjjel hallottam. Még most sem értettem belőle sokat. Felültem a puha párnák közt és az éjjeliszekrényen egy tálca volt, rajta reggeli süteményekkel és egy pohár tejjel. Haraptam egy a sütiből, hogy csillapítsam korgó gyomrom, majd egy kis cetlit is észrevettem a tálca mellett.
„Jó reggelt!! Seggfej voltam. Ha hajlandó vagy velem beszélni, a nappaliba várlak.”
Nem tudtam ki-e kéne mennem. Végig néztem magamon. Az ő pólója volt rajtam, így a lábaim nagy rész csupasz volt. Magamra tekertem az egyik takarót és úgy mentem ki a szobából. Nem volt bezárva az ajtó, amin csodálkoztam. Átcsoszogtam a hatalmas házon, nem teljesen igazolódtam el. Meghallottam a tv zaját és arra vettem az irányt. Legnagyobb meglepetésemre a háttal álló férfi takarított. Nem volt rajta póló így láthattam széles kidolgozott vállát és izmos hátát. Lábam alatt megreccsent a padló és gyorsan fordult meg. Arcára azonnal felfutott a mosoly. Átkozottul jól nézett ki. Bele sem mertem gondolni, én hogy festhetek.
-Ülj le. Teát, vagy kávét kérsz?? –tűnt el egy másodperc alatt egy másik szobába meg sem várva válaszom. Egyértelműen ez nem az az ember volt, aki tegnap este a hátán hurcolt el magával, akaratomon kívül. Letelepedtem a kanapéra és szorosan tartottam magam körül a vékony fehér paplant. Hamar megjelent újra és kezembe adott egy csésze teát. Leült mellém és úgy a plafonra nézett, mintha valamin erősen gondolkodna. –Nem akartam rádijeszteni. –hát pedig sikerült. Ne tudtam mit várt tőlem. Próbáltam nem rá nézni, de próbálkozásaim hiába valóak voltak. Barna tekintete fogva tartotta az enyémet. Hirtelen eszembe jutott, hogy Jake már biztosan mindenhol keres. Kétségbe estem, hogy ez a férfi nem akar, majd elengedni. –Mi a baj?? –ráncolta a homlokát.
-Jake. –csuklott el a hangom.
-Már beszéltem vele. –sóhajtott nagyot és a szemeit forgatta. –Nem tetszett neki az ötlet, hogy itt maradj. –gúnyolódott, mint egy 5 éves. Még szép, hogy nem tetszett neki. Nem fogja engedni, hogy itt tartson. –Még pár perc és szerintem szétveri a házat, ha nem engedlek ki. –vont vállat jókedvűen. –Kíváncsi vagyok, mi van köztetek. Jake tuti nem a pasid. –hajolt közel és vigyorgott a képembe. –De először elárulhatnád, hogy mi a neved. –már majdnem kezdtem elhinni, hogy tud ez az ember normális is lenni. Illúzióromboló. Felhúztam a térdeimet és eltakartam előle az arcom.
-Utállak. –jelentettem ki nemes egyszerűséggel, ő pedig kinevetett. Mi volt ezen olyan vicces??
-Rendben Utállak kisasszony. Megyek beszélek kedves Jake barátommal, hogy a hétvégén nálam maradsz. –állt fel lustán és kisétált a házból. Tátott szájjal néztem utána és próbáltam bemesélni magamnak, hogy csak képzelődtem és nem azt mondta, amit hallottam. Kintről hangos kivehetetlen kiáltások hallatszottak be. Odalépkedtem az ablakhoz és láttam, hogy Jake nagyon dühösen magyaráz valamit a másik férfinek, az pedig meglepődve figyelte. Megkopogtattam az ablakot és mindkettejük szeme felém villant. Jake elhaladt a lehajtott fejű férfi mellett és benyitott a házba. Megfordultam és már ott is volt. Szorosan átölelt, majd a kanapéhoz vitt a kezébe és leültünk.
-Nem fog bántani. Ígérem. –nem értettem miről beszél, míg a szemébe nem néztem. Itt akar hagyni. Ráztam a fejem és kétségbe voltam esve. Erősen kapaszkodtam Jake fehér pólójába, hogy ne tudjon elmenni és itthagyni engem egyedül. –Hey apróság. Nem lesz gond. –ölelt magához megint. Miért csinálja ezt??
-Miért hagysz itt??
-Zayn meg tud védeni. Én nem. –hajtotta le a fejét és olyan volt, mintha szégyellené magát emiatt. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát miattam. Egyáltalán mitől kellene megvédeni engem?? Ez abszurd. –A fenébe is. Tudtam, hogy nem kellett volna abba az iskolába vinnem téged. –csapott a kanapé matracára és úgy nézett ki, mint aki képes lett volna behúzna magának kettőt. Az ajtóból újonnan szerzett adataim szerint Zayn köszörülte meg a torkát.
-Menned kéne. –intett a fejével az ajtó felé. Jake még megpuszilta az arcom és Zayn elé állt.
-Nem szívesen hagyok veled senkit, ráadásul nem őt. Tartsd magad ahhoz, amit mondtam. Egy nap többször is fogok hívni. Nem lesz gond. –nézett még felém mosolyogva és újra egyedül maradtam a most sötét tekintetű emberrel.
Nagyon tetszik *___*....folytasd gyorsan!! Puszi :* Cs. xoxo
VálaszTörlésNagyon jó lett !! Siess !! :)
VálaszTörlés