7. ~Ez egy rossz vicc!!~

Sziasztok!! :) Igyekeztem, bár szerintem ez nem lett valami jó rész :// Remélem azért komiztok, mert imádom olvasni, a véleményeiteket!! <3 :D Jó olvasást!! xx















-Eljössz velem?? –kérdezte és szemei csillogtak, hogy véletlenül se tudjak nemleges választ adni. Megrántottam a fejem, választ várva, hogy hova szeretne menni. Még szélesebben vigyorgott. –Ketrecharc lesz ma este. Muszáj megnézned. –nyaggatott és én nem tartottam jó ötletnek, hogy egy ilyen eseményre menjek el. –Van egy titkos helyem, senki nem fog látni és 100%-ig biztonságos. -próbált meg biztosítani arról, hogy nem lesz gond, de én akkor sem akartam végig nézni egy elő verekedést. Végül addig győzködött, hogy rábólintottam a dologra. Nem tetszett, mikor Jake telefonon üzent, hogy csak későn este jön haza. Sose csinált ilyet azelőtt. Ami azt illeti én sem. Csak úgy elszökni este egy fiúval?? Ráadásul valamilyen erőszakos harcot bámulni?? Normális esetben a szobám sarkában üldögélnék egy ilyen dolog gondolatától is, de most valami húzott ki a házból. Ami azt illeti nem nagyon járkáltam ki soha, csak néha, mikor elmentünk enni a pizzázóba Jake-el. Most pedig már Daniel autójába ülök és a belváros felé haladunk. Egy nagy régi épület mellett álltunk meg egy nem túl forgalmas részén a városnak.

-Gyere, már mindjárt kezdődik. –nyitotta ki a kocsi ajtaját és húzott maga után az épület háta mögé. Nem tudtam, hogy fogunk bejutni, de bentről hatalmas tömeg zsivaja hangoskodott. –Nyugi nem megyünk be a tömegbe. –mosolyodott el, mikor ijedt arcomat láthatta. Kifújtam a levegőt. Egy tűzlépcsőhöz értünk és ott kellett felmenni. Nem mentünk teljesen a tetőig, megálltunk és Daniel egy kis ajtót nyitott ki, ami a sötétben nem is látszódott. Gondolom nem először van itt. Előre engedett és utánam jött. –Hasalj le. –mondta és ő is hasára feküdt, mint én. Előrébb kúsztunk és egy magasabb kiugráson voltunk, míg alattunk 100-200 ember állta körbe a 8 szögletű ráccsal körbevont küzdőteret, ahol még nem tartózkodott senki. A fülsüketítő zaj elnyomta Daniel hangjának nagyját, de attól még hallottam, ahogy magyaráz. –Hónaponta egyszer rendezik meg ezt a bunyót. Fura, hogy ez már a második ebben a hónapban. –húzta össze a homlokát. –Viszont innen minden látszódik, de minket nem lát senki. –derült fel megint az arca. –Lefogadok, hogy ma is H fog nyerni. Még soha senkitől nem kapott ki.

-Ki az a H?? –kérdeztem. Magamnak is fura volt, hogy a mai nap folyamán mennyit beszéltem.

-Senki nem tudja. –rázta a fejét. –Az arcát sosem látni neki. Viszont állatian, verekedik. –vigyorgott izgatottan és láttam rajta, hogy alig tud már várni. Végül a tömegből a ketrec két oldalán felléptek az ellenfelek. Nem voltam biztos, hogy végig akarom nézni, azt ami következett. Két hatalmas izmokkal ellátott férfi egymással néztek farkasszemet. –Aki nekünk háttal van az H. A másikat nem ismerem. Biztos valami városi öntelt pöcs, aki azt hiszi győzhet. –nevetett a gondolatra, hogy a másik férfi fog nyerni. Kezdett egyre jobban érdekelni az összecsapás, de valamire vártak, így volt időm jobban megnézni H-t. Nem volt hiánya a bőrén lévő fekete tintából. A tetkójait elnézve sok munka lehetett a rajta. Mintha az élete lenne miniatűr figurákban megörökítve az egész testén. Fején fekete maszk volt, ami takarta az arcát. Köröztek az arénában és még mindig vártak valamire. Elhalkult a tömeg, mikor egy fehér pólós, szőke nő állt egy magas asztalra.

-Felkészültetek emberek?? Ma este H, a verhetetlen bajnok és Andy, egy újabb próbálkozó L.A.-ből fog összecsapni. Tegyétek meg az utolsó fogadásokat és indul harc. –ordítozta éles hangon a vékony nő és leugrott az asztalról a tömegbe, ahol újra hangzavar vette át az uralmat.

-Ez érdekes lesz. –dörzsölte össze Daniel a kezét. Hirtelen, figyelmeztetés nélkül ugrott egymásnak a két ketrecben lévő férfi. Mint ahogy Daniel mondta, H két ütéssel leterítette ellenfelét. Nem volt harc. Andy a földön feküdt és próbálta valahogy hárítani a kegyetlen rúgásokat, miket az oldalába kapott, de nem volt esélye. Ájulásig volt rugdalva H által. Tátott szájjal néztem, hogy tud, olyan erőt kifejteni és hallgattam a dicsőítő sikításokat, amiket H kapott. Se perc alatt eltűnt a tömegben a nyertes férfi és a tömeg is kezdett eloszlani. Daniel felhúzott álló helyzetbe és segített leporolni fehér pólóm, majd azon az ajtón sietősen távoztunk, ahol bejöttünk. Az autóban ültünk, de még nem indította Daniel a motrot.

-Ez aztán szép volt. Nem tudom, mikor láttam ennyire dühösnek ezt a pasast. Valamin nagyon felhúzhatta magát. –pattogott az ülésbe az adrenalintól én pedig nevettem rajta. Bólintottam elismerően. Ránéztem az órámra. 10 perce mentünk, csak be és már kint is vagyunk. Hamar véget ért a verekedés. Elindultunk hazafele és egész úton azt hallgattam, hogy láttam-e azt a jobb öklöst. Visszaértünk a házhoz, de Jake autója még mindig nem volt a helyén. –Azt hiszem megyek haza. –mondta, mikor készültem kiszállni. Bólintottam és váratlanul megölelt. Nem szoktam senkit sem sűrűn ölelgetni, de bizonytalanul viszonoztam apró gesztusát. Intett még egyszer, utána befutottam a sötét házba. Sok dolog volt, amit nem szerettem, közéjük tartozott a magány is, de a sötéttől egyenesen rettegtem. Az egész házban, minden villanyt felkapcsoltam. Felsikítottam, mikor megrezzent a zsebemben a telefonom, majd rögtön ki is nevettem magam. Megnéztem az üzenetet, amit kaptam és a telefon, majdnem kiesett a kezemből. „Tetszett a kis műsorom?? Láttalak. Nehéz nem észrevenni azokat a zöld szemeket. Csak nem félsz a sötétben?? H.”

Egy csak egy rossz vicc, ugye??